Counsellor
Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok. (Fil 4,12)
Vajon mai világunkban mennyire jellemző ránk a megelégedettség? Sok emberre nem jellemző tulajdonság ez, vannak, akiknek Dárius minden kincse sem volna elég, annyit harácsolnak. Vele megelégszem – mondja ki a református templomban áldást kérő házaspárok mindegyike. Meg vagyunk-e elégedve a társunkkal? Hisz nekünk készítette el Egyetlen Urunk az egyik nagy kincsét: „Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.” Persze igaz ez fordítva is: aki jó férjet talált, az is kincset talált. A kincset, legyen az szellemi, mentális, anyagi értelemben vett kincs, meg kell becsülni. Meg lehet tanulni az elégedettséget. Bővölködni jobban szeretünk ez igaz, de tudunk-e szűkölködni is? Ha úgy hozza a helyzet, ha abban van részünk? Zúgolódás nélkül tudunk-e élni örömben és nehézségben? Ez lelki beállítottság kérdése vagy egyszerűbben, ez hit kérdése. Aki Istenre bízta magát, az életét, az rengeteg áldásban részesült eddig is és ezután is. Ha bővölködünk, adjunk hálát, ha pedig szűkölködünk, akkor is nézzünk Megváltónkra. Rólunk Ő meg nem feledkezik - hangzik egyik luteránus énekünk. Aki alapvetően hálás ember, annak a lelkében béke van. Ez abból ered, hogy észreveszi a dolgokat, megáll, és aztán dönt. Észreveszi azt, amiért hálás lehet, tudatosítja, hogy az a valami Isten jelenlétére utal. Nem unos-untalan a még több szerzés bűnös vágya hajtja. Ehelyett úgy dönt, hogy mindaddig Isten jelenlétére figyel, míg a Krisztus Jézus békéje el nem árasztja a lelkét.
Ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. (Fil 4,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod lehetek.
Ámen
