Counsellor
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. Mert ki-ki a maga terhét hordozza. (Gal 6,5)
A mai Ige azt is üzeni, hogy ne legyünk mások terhére, mennyire csak lehet, amennyire csak rajtunk múlik. Vannak élethelyzetek, melyekben egyértelmű teherként jelenhetünk meg, de nagyszerű dolog, ha tudjuk azt, hogy Urunk segít rajtunk. Nem ritkán úgy, hogy mellénk állít valakit. Egy rokkant ember gondozása teher? Az, és nem is kicsi. De ha van mellette egy szerető szívű házastárs, aki átvállal, amennyit csak bír, akkor ez is elhordozható. Ha valami nyomja a lelkünket, jó, ha van mellettünk egy barát, egy lelki társ, aki meghallgat, mellénk áll. Az egészséges lelkületű ember nem akar másoknak terhére lenni. De tudnunk kell, hogy a bűn által megrontott emberi életünk képtelen arra, hogy időnként ne jelentsen terhet a másik ember számára. Csakhogy nem mindegy a hozzáállásunk. Nem mindegy, hogy van-e kihez fordulni, van-e, akiben megbízunk, akinek el merjük mondani a bajunkat. Akiről tudjuk, hogy szeret és elfogad bennünket. Ám, az sem mindegy, hogy mi akarunk-e segíteni másokon? Van-e bennünk szándék, elhatározás arra, hogy szívesen segítünk a másikon, a szorult helyzetben lévőn? Isten az életünkben gyakran állít megpróbáltatások, nehézségek elé. Azért, mert a szenvedések és problémák sorozata tanít meg arra bennünket, hogy szorgalmasak és eltökéltek legyünk. Az adott probléma, amellyel éppen most kell megküzdeni, az Istenhez való hűséget teszi próbára. Ez jellemformáló is egyben.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel. (Gal 6,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te adsz erőt, hogy mások terheiből is vállalhassak.
Ámen
