Counsellor
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. (1Kor 9,25)
Pál apostol célja a mások megmentése volt a gyülekezeteknek, a hívő életnek. Nekünk is ez a feladatunk, az Egyetlen Urunktól kapott missziói küldetésünk: „tegyetek tanítvánnyá minden népeket…” Pál apostolnak az Úr Jézushoz való megtérése után egyetlen fő célja volt: a Krisztust hirdetni, hogy megmeneküljenek némelyek általa az örök életre. Ezzel szemben gyülekezeteink, és ilyetén formán egyházunk is túlságosan belterjesen gondolkodnak. Nekünk legyen jó, mi kapjunk mindent, akik ide tartozunk. De kik azok, akik idetartozunk? Ebből következik, hogy kik a kívülállók? Ők semmit sem számítanak? Tarthatatlan gondolkodás ez. Ha a Krisztust hirdetjük hűséggel, akkor nincsenek ilyen szavak, hogy: megkülönböztetés, elit, hatalomféltés. Ő munkálkodik és ha a tanítványai hűek a parancsához, olyanokhoz is eljuthat az Ige üzenete, akiket korábban kivülállónak aposztrofáltunk. Vizsgáljuk meg gondolkodásunkat: van missziói látásunk? Fontos nekünk a másik üdvössége? Ismerjük-e a következő szavak értelmét: könyörület, empátia, szolidaritás, szeretet? Vagy csak frázisokként puffogtatunk ilyen kijelentéseket, miközben azok kiüresedve, pusztán hazugságok. A mi dolgunk az, hogy tetszésére legyünk Istennek. Próbáljunk olyanná lenni, amilyennek Krisztus Jézus akar látni bennünket. Ha bárki más akarunk lenni, megfosztjuk önmagunkat az áldásaitól.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9,26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy már megmentett ember vagyok. Segíts abban, hogy ne mondjak nemet arra, amire Te igent mondasz.
Ámen
