Counsellor
És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait: (4Móz 6,23)
A mai Igénkben következő „ároni áldásként” ismert sorok a legismertebb áldást hozzák elénk a Bibliából. Az Istentiszteletek végeztével gyakorta használjuk. Olyan ez, mint egy gyökér: talajt, alapot, irányt mutat. Ugyanakkor erőt, biztonságot sugároz. Izrael fiait népként szólítja meg, a nép egésze számára közvetíti az Isten áldását. Isten mindig is így tekintett reánk: nem magányos harcosként. Közösségekbe helyezett bennünket. Családba, gyülekezetbe, az anyaszentegyházba. Nagyon fontos, hogy az ember ezeket a kötelékeket ápolja, zsinórmértékként szem előtt tartsa. Azért, hogy ne vesszünk bele a mindig, mindenkivel állandó harcban álló álkeresztény, valójában a hatalmat dicsőítő populista csoportok kísértésébe. Fontos, hogy az embernek legyen identitása, hogy emlékezni tudjon az elődök hitére, hogy ápolni tudja az örökségül kapott hagyományokat. Azért, hogy ne csak általánosságban mondja: tartozom valahová, hanem biztos helye legyen. Hogy vallhassa: ide született, nem kell elmenekülnie mindenféle senkiházi, köpönyegforgató, saját magukat is megtagadó figurák elől. Hogy egyházának tagjaként egy életen keresztül megtapasztalhassa, mekkora erőforrást jelent együtt magasztalni az Urat. Anélkül, hogy némely idióták az egyházát is megpróbálják betagozni egy egyáltalán nem krisztusi lelkületű rendszerbe. Hogy tudjunk együtt könyörögni Egyetlen Urunkhoz a kegyelemért, azért az áldásért, amit csak Tőle kaphatunk meg.
Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked. (4Móz 6,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden kétely nélkül vallhatom: a közösségeimet a Te kezedből kaptam.
Ámen
