Counsellor
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. (Zsolt 37,5)
Mai Igénk egy olyan zsoltárból való, amely olyan emberekhez szól, akik figyelték a gonosz embereket. Elgondolkodtak azon, hogy nekik jobban megy a soruk, pedig még csak nem is hisznek Istenben. Útjaikon sikeresek, amit elterveznek „szerencsés az útjuk”. Nem úgy azoknak, akik kegyes, istenfélő emberek. Biztosan volt már nekünk is ilyen vagy hasonló összehasonlítgatásban részünk. Néztük mi is, hogy másoknak jobban megy anyagilag, előrébb vannak a társadalmi "ranglétrán", pedig nem is járnak templomba. Isten nélkül élnek, megeshet, imádság és könyörgés nélkül is előrébb járnak, mint mi. Egy lelki terhet cipel a zsoltáros, ami frusztrálja, kibillenti önmagából, békétlenséget hoz az életébe. Mi az Ige tanácsa erre a lelkiállapotra? Nem más, mint az elengedés. Hagyd, engedd el, ne cipeld ezt a terhet! Az út, amin járunk, nem más, mint Krisztus Jézus. Ő mondta: „Én vagyok az út...” Őbenne túlmutat vándorutunk ezen a világon, egészen az örökkévalóságig. Jézus úgy tanított erről, hogy útja az a keskeny út, ami kicsiny kezdetből indul. De Őbenne egyre gazdagszik, mígnem végül kiteljesedik az örökkévalóságban. Ezzel szemben a mai világ a széles úton jár, amely tágas lehetőségek felől indít, de aztán egyre veszítve lendületéből, beszűkül a kárhozatban. Ha a földi vándorutunkat Istenre hagyjuk, naponta gazdagodunk az Ő mértéke szerint. Engedjük, hogy cselekedjen bennünk és általunk is. Lássuk meg, hova juttatott már el, mennyi gazdagság származott már eddig is az Ő követéséből. Tudjuk Reá hagyni ma is az életünket.
Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. (Zsolt 84,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
