Counsellor
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. (Zsolt 94,18)
Időnként, mint a zsoltárosnak, szívünk megtelik aggodalommal. Hiszen emberek vagyunk és bár a hívő ember tudja, hogy az aggódás nem helyénvaló dolog, mégis beleesünk ebbe ismételten. Miért bűn az aggódás? Mert elfeledkezés ez arról, hogy Istenhez tartozunk, Aki mindent a kezében tart. Mindent, életünk egészét, családunkat, egészségünket, anyagi helyzetünket, a munkánkat. Ha ezt teljességgel elhinnénk, akkor nem aggódnánk soha. De hitünk törékeny. Az, hogy mennyi aggódás lesz életünkben az új év során, az nem attól függ, hogy mi mindenben lesz részünk, hanem attól, hogy mennyire leszünk tudatában Istenünk közelségének. A zsoltáros szavai indítsanak bennünket arra, hogy felüdülést, vigaszt, erőt, bátorságot csak az Úrnál keressünk. Máshol persze nem is találnánk, de legyen nagyobb tudatossága életünkben az Egyetlen Urunk keresésének. Bízzuk rá önmagunkat, a körülöttünk élőket, a feladatainkat. Legfőképpen a nehézségeinket, és Ő megadja az erőt nekünk mindahhoz, amit nekünk kell véghezvinni. Krisztus Jézus vezetni fog az Ő ösvényén. Ő maga az út, ezért engedjük, hogy Igéje és Szent Lelke által vezérünk legyen egész évben.
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek. Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen? Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. (Zsolt 94,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram az újnak reményét.
Ámen
