Counsellor
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? (Zsolt 94,20)
Az előrehaladásnak akadálya a köd. Minél sűrűbb, annál nehezebb előre jutni benne. A keresztyén életúton ilyen köd az aggodalmaskodás, a kételkedés, a hamis beszéd. Bár Jézus világosan figyelmeztetett bennünket arra, hogy semmi felől ne aggodalmaskodjunk, mégis előfordul, hogy időnként elővesz bennünket. Van úgy, hogy a nehéz megélhetés kelti fel ezeket az aggodalmakat. Máskor a betegség, vagy az emberek hazugságai, a nehézségek és a küzdelmek. Olykor aztán megsűrűsödik a hamisságok köde, megerősödnek az aggodalmak. Az egész Biblia tele van figyelmeztetéssel, hogy a hazug beszédtől távol tartsuk magunkat. Mint ahogy el lehet csúszni egy kis darab jégen, vagy banánhéjon, úgy el lehet csúszni egy kis hazugságon is. Hát még, ha nem egyszerű lódításról van szó, hanem módszeres hazudozásról. A Bibliában sok helyen látjuk, mit szól ehhez az Egyetlen Urunk. Példának okáért Anániás és Safira hazugságon csúsztak el. Isten tehát gyűlöli a hazugságot. A Szentlélek pedig felfedi a hazugságot. Amit fülbe súgva hazudnak az emberek egymásnak, azt is a háztetőkről fogják kiabálni. A hazugság nem attól függ, hogy ki mondja. Akár közember, akár magát főembernek tartó hazudik, Isten előtt utálatos. Krisztus Jézus nem hazudott soha. Szájában álnokság nem találtatott, Jézus nem ismerte a kétértelmű beszédet. Nem ismert semmi tisztátalanságot a beszédben, Őelőtte nem volt ismerős a manapság nagyon is divatos hízelkedő szavak, tettek. Ha valaki bármit is nyer hazugság által, az csak rövid ideig tart. De amit az igazság útján nyerünk, az végig megmarad.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk. (Zsolt 94,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
