Counsellor
Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. (1Jn 4,17)
A karácsonyi fények után elgondolkodhatunk, hogy mit is jelent számunkra Krisztus Jézus a hétköznapokban. A szeretet szól a bizalomról is, mert akiben bízunk, azt könnyebb szeretni is. Ha nem bízunk valakiben, akkor ott megjelenik a távolságtartásnak valamilyen szintje. A szeretetről is nehéz beszélni, ha valakivel távolságtartóak vagyunk. Akit szeretünk, azt nem elkerülni igyekszünk nagy ívben, hanem szívesen vagyunk vele, örömmel beszélgetünk vele és keressük is a társaságát. Mindez igaz Egyetlen Urunkkal való kapcsolatunkra is. Összefüggésbe kerül három fogalom egymással: a szeretet, a bizalom és az "ítélet napja". Az ítélet napja itt most nem egy jól csengő, kasszasikert hozó amerikai film. Arról az eseményről van szó, amikor Isten megítél majd mindenkit, ha eljön az általa rendelt idő. De hogy fog ez bennünket érinteni? Jól, vagy rosszul? Van-e remény a megmenekülésünkre? Egyértelműen igen, hisz Karácsonykor megjelent az Üdvözítő Isten kegyelme az embernek. Aki elfogadja ezt a kegyelmet, amely a Krisztus Jézusban való hit által bárkié lehet, annak az ítélet napjától nem kell félnie. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. (Rm 8,1) - Vagyis az Isten ítéletének napja a Krisztusban kínált kegyelmet és szeretetet elfogadók számára nem rettenetet, nem borzalmat tartogat. Szívbéli bizalommal lehet abba az irányba tekintenünk, ahol már semmilyen félelmünk sincs. Földi emberektől, földi dolgoktól pláne nincs.
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! (1Jn 4,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megnyugvást hoztál el Tebenned.
Ámen
