Counsellor
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (Mt 22,37)
Ha valakinek a poharát csordultig töltjük, azt szoktuk mondani: úgy látszik, nagyon szeretsz. Dávid 23. zsoltárában mondja, hogy csordultig van a szívének pohara Isten jóságával, kegyelmével, irgalmával. Szinte más nem is fér a szívébe. Amikor Isten szeretetével csordultig megtelik a szívünk, annyira, hogy már nem is fér el abban, hanem kicsordul belőle, és jut másoknak is. A teljes szív kiárad mások felé, és áldássá lesz másoknak is. A Karácsony csodája többek között az is, hogy egymással korábban háborúzó emberek megbékélnek az Isten kiáradó szeretete által egymással. Családtag, szomszéd, munkatárs az, akivel békülni kell? Krisztus Jézus által sikerülni fog. Lehet, hogy belőlünk csak a sértettség jön elő újra és újra. De ha nekünk bűnbocsánatot adó Üdvözítőnk van, akkor meg tudunk békélni másokkal. Ne hordozzunk hát haragot, gyűlöletet senki irányába, mert Isten gyermekeihez méltatlan dolog. A félreértésekre is a megbocsátás a megoldás. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül egyet értünk azzal, aki megbántott, vagy szoros kapcsolatot akarunk ápolni vele. Inkább azt jelenti, hogy elengedjük a dolgot. A Karácsony ünnepe tehát szól a Krisztusban elnyerhető békességről is. Ez pedig embertársainkkal (akivel lehetséges) való megbékélést is jelent. Az Úr asztala megterítve, ám mielőtt odajárulunk, legyünk bűnbánó gyermekei az Úrnak. Kérjünk bocsánatot a bűneinkért, és egyben bocsássunk meg az ellenünk vétőknek. Csak így lesz lelki békénk. Nem csak Karácsonykor, hanem a dolgos hétköznapokban is.
