Counsellor
De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által. (Tit 3,5)
Ha meghalljuk ezt a szót, hogy karácsony, mindenki előtt más kép jelenik meg. Vannak, akik a külsőséget látják benne: rohanás, vásárlás, csillogó kirakatok, ajándékozási kényszer. Másoknak a tömeg, az idegesség, a fenyőválogatás nyügje. Még másoknak a fadíszítés, a csillagszóró, gyertyafény, angyalkák, furulyaszó, családi béke, meghitt hangulat, megnyugvás, pihenés, ellazulás. De vannak, akik lelki szemükkel a külsőségek mögé látnak. A lelkükkel a múlandók mögé éreznek, szívükkel a megújulásban reménykednek. És amikor ezt a szót hallják, karácsony, akkor elsősorban arra gondolnak, Aki ma megszületett, Aki megjelent, Aki értünk e szent napon emberré lett: Egyetlen Urunkra, a Krisztus Jézusra. Megjelent, megszületett, testté lett; ezek a szavak a befejezettség érzetét sugallhatják. De mégis kezdetet jelölnek. Azon a betlehemi éjszakán Jézus nem mindent lezáró pontként, hanem új lehetőséget ajándékozva jött közénk. Karácsonykor nem lezáródik valami, akkor Isten nem pontot tett a prófétai ígéretek végére, hanem valamit megnyitott. Ezért a mi életünkben sem befejeződnie, hanem éppen elkezdődnie kell valaminek ezen az Ünnepen. Krisztust Jézust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni, befogadni és átélni.
Az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. (Tit 3,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a Benned kínált kezdetet, az új élet lehetőségét.
Ámen
Áldott Karácsonyt, békés ünneplést kívánok mindannyiunknak!
