Counsellor
Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló. (1Kor 15,10)
Úgy formál bennünket életünk során az Isten, mint a kavicsokat a víz sodrása. Mindannyian észrevesszük magunkon a változásokat, ha akarjuk, ha nem. Látjuk, hogy már nem olyanok vagyunk, mint pár évvel ezelőtt, változunk, alakulunk, formálódunk. Bizony ez a folyamat nem szép és nem is éljük meg nagy örömmel. Sokszor elcsüggedünk, sokszor akár fel is adjuk, mert a változás elfogadása nem megy könnyen, azt meg kell élni, vagy olykor túl kell élni. Pál apostol a fenti igeversben valójában bizonyságot tesz. A Bibliában láthatjuk mennyi nehézségen, sőt életveszélyen ment ő keresztül. Ennek ellenére nem azt írja, hogy megtört az élet, és azért vagyok ma ilyen. A jelenlegi állapotunkban mi vajon fel tudjuk-e ismerni Istenünk kegyelmét? Azt, hogy azért lettünk olyanok, amilyenek, mert Teremtő Urunk alakított bennünket ilyenné. Sokan büszkélkednek, sőt hencegnek, kérkednek azzal, hogy milyen sikeres emberré váltak. Nem látják, hogy legyenek bármilyen ügyesek, sikeresek, Egyetlen Urunk kegyelméből azok. Kérjük az Istent minden napon, hogy hitünket növelve segítsen meglátni kegyelmének nagyságát a saját életünkben. Advent negyedik vasárnapja van, meggyújtjuk a negyedik gyertyát a koszorúnkon, elmerengünk a fénye mellett azon, hogy milyen gyorsan telik az idő. De ezek csak földi életünk gyorsan szálló percei, az öröklétben megszünik minden efféle aggodalmunk.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (1Kor 15,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy gondosan alakítasz engem.
Ámen
