Counsellor
Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok. (Hab 2,1)
Az őr feladatai közé tartozik, hogy figyelje a külvilágot. A keresztyén ember is figyeli a környezetét, azt a világot, amiben él. Nem szabad kivonulni a társadalmi, kulturális, politikai, életből. Olyan helyekről ami a közösségünket, gyerekeinket, családunkat, gyülekezetünket érinti. Másodszor tudni kell értékelni. Mi a veszélyes és mi a veszélytelen. Ehhez ismerni kell az őrnek az előljárója utasításait és értékrendjét. Az Isten értékrendjét nekünk kell jól ismernünk. Ennek az ismeretnek az alapján tudjuk eldönteni, milyen reakciót váltson ki belőlünk egy adott esemény. Amikor veszély van szólni kell, még akkor is, ha az nem kellemes, vagy nem tetszik valaki(k)nek. Aki felé a figyelmeztetés szól, annak pedig meg kellene hallgatni a figyelmeztetést. Nagyon fontos még: a jó helyzetértékelés. Nem szabad téves, "összetrollkodott" dolgok miatt riadót fújni. Emiatt igazi havária riadóztatásánál nem hisz nekünk senki. Nem szabad olyan dologtól elzárkózni, ami pozitív hatást gyakorolhat. Nem az őskereszténység, nem is a reformáció korában vagyunk, hanem a 21. század kihívásaira kell válaszolnunk. Egy korunkbeli keresztény őrnek nem a bezártság biztosítása a feladata. Még csak nem is az állandó hadakozásra történő buzdítás, hanem annak kiszűrése, ami valóban fenyeget bennünket. Ahol a lelki dolgok nincsenek összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával, ott bizony felüti fejét a felfuvalkodottság, a gőg, a cinizmus, a másikkal, a másként gondolkodóval szembeni gyűlölet.
Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el! Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. (Hab 2,4)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz engem Szentlelked által.
Ámen
