Counsellor
Mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek? (Mt 7,12
Ha a fenti Ige szakaszra kívánunk válaszolni, mondhatunk ilyeneket: kedvességet, figyelmet, törődést, szeretetet óhajtunk magunknak. Mindannyian szeretnénk, ha mások figyelmesek lennének irányunkba, ha lenne kérdésük felénk. Ha őszinte, meg is várva a válaszunkat lenne a manapság átkötésként használt: hogy vagy? Ha nem rögtön a saját gondjaikkal jönnének, amikor a miénk felől kérdeznek. Ha nem dőlnének be annak, hogy hallottak valamit rólunk, hanem szelíden és minden hátsó szándék nélkül rákérdeznének a valóságra. Valószínüleg nincs már ez meg az emberekben. Ha értékelnék a munkánkat, és nem azon töprengenének, vajon melyik oldalhoz tartozik ez? Nem vennék természetesnek, hogy dolgozunk szakadásig, amit a legtöbben észre se akarnak venni. Az is valószínű, hogy senki sem lát, csak az Úr. Mert, ha észrevennék az igyekezetünket, meg is tudnák köszönni. Gondolhatunk persze még néhány dologra, amit jó lenne, ha felénk megmutatnának az emberek. A hétköznapokban, a munkahelyen, vagy éppen a gyülekezetben. De ne maradjunk csupán a gondolatnál, és ne csak elvárásaink legyenek mások felé, hanem tegyük is meg másokkal. Végső soron ez az Ige arról szól, hogy mi mit teszünk másokkal. Magunkkal szemben legyen elvárásunk, hogy megtesszük azt, amit másoktól elvárunk. Ezt a jézusi mondatot megközelíthetjük másképp is: amit mi teszünk mással, az jó lenne-e nekünk, ha mások is így tennének velünk?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal. (Mt 7,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, Egyetlen Uram, hogy formálod még a gondolataimat is.
Ámen
