Counsellor
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1)
Ha Krisztus Jézusban élünk, akkor Ő a mi hajlékunk, menedékünk. Menedékhely Egyetlen Isten, ahová a veszedelem idején elrejthetjük magunkat. Így szólt az Úr Mózeshez: Mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok... Veszedelmek idején így nyújt menedéket az Úr nekünk is. Olyan hajlék Isten, amilyen hajlék volt a bárka Noé számára. A bárka hordozta, és mentette meg Noét. Így hordoz bennünket is az Úr Isten ebben a bűnös, hazug korrupt, a Sátán igájában szenvedő világban. Ugyan itt vagyunk ebben a világban, de mégis a Krisztusban kősziklára állva, megőriztetünk a gonosztól. Az erőtlen ember rá van utalva teljesen Istenre. Még az állatok is oltalmat keresnek a veszedelem ellen. A madár a lombok között húzza meg magát, a róka az odújába menekül. Akkor nekünk ne lenne menedékünk, amit nekünk készítettek? Bármi baj ér bennünket, legyen az testi, fizikai, mentális, szellemi megpróbáltatás, van ahová behúzódhatunk. Ez a menedék nem fából, téglából van, nem is egy márványpalota, hanem maga az Élő Isten. Jézus Krisztus az a kőszikla, amiről, Akiről a fenti igeszakaszban olvashatunk. Ő az egyedüli oltalmunk, reményünk, segítségünk, ezért csak Benne bízzunk. Egyetlen Urunk teljességével csak úgy tudunk magunk is megtelni, ha szívünket minden hiábavaló aggódástól, emberi dologtól megüresítjük.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. (Zsolt 90,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram az Általad kínált biztonságot.
Ámen
