Counsellor
Prédikálván az Isten országának evangyéliomát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban. (Mk 1,14)
Naponta imádkozzuk, hogy „Jöjjön el a Te országod”. De milyen gondolatok fűződnek bennünk az elimádkozott szavak mögé? Hisz tudjuk, hogy Krisztus Jézus az Isten országát hozta egészen közel hozzánk. Az első igehirdetése erről szólt: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mt 4,17) A reformáció korában a vigasztalás volt hangsúlyos, nem véletlenül kezdődik a Heidelbergi Káté eképp: „Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, úgy életemben, mint halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok..." Az Isten országa lehet egyfajta idealizált világ, eszmény cél, irány is, ami felé tartunk. Megvalósítható-e a földön az Isten országa? Nem nehéz megragadni, hiszen Jézus számos példázatot mondott el róla, legtöbbet erről beszélt. Hogyan lehet oda bejutni, illetve kívül maradni az Isten országán? A várakozás a hívő ember alaptevékenysége, az örök advent, Jézus szüntelen várása. Az Istennek országa ugyanakkor már eljött, hiszen Krisztus ezért jött a földre, hogy elérhető legyen számunkra. Ez meg is valósult ugyan csak részletekben a földön, de teljességében majd az Ő mennybéli országában. Nem tudjuk befolyásolni a jövetelét, sem annak gyorsaságát. De biztosak lehetünk abban, hogy közeledik az Egyedüli Isten és az Ő országa.
Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni. (Mk 3,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy elhoztad országodat közénk.
Ámen
