Counsellor
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. (Péld 24,1)
Mai Igénk kapcsán felvetődik a kérdés: Ki ül az életünk trónján? Kikkel vagyunk kapcsolatban, kinek adunk a szavára? Alapjában háromféle élethelyzet van: Az első: Semmi közöm az Úrhoz. Kívül van az életemen, a gondolataimon az Úr. Én hol vagyok? Ülök a trónon. Életem trónját én foglalom el. Az számít, amit én akarok. A másik: Vallásos lettem, még nem tértem meg, de már van közöm az Úrhoz. Még ekkor is én ülök a trónon. Értem az Igét, meg is szólít, de csak egy részét fogadom el. Azt, ami igazolja az én életemet. Ami kellemetlen számomra, azt lerázom magamról. A harmadik pedig: Megtértem. Az Úr Krisztus Jézusnak adtam a szívem, és a trónról is leszálltam, hogy Ő foglalja el azt az egyedül Néki való helyet. Egyedül Ő uralkodik rajtam, én pedig örömmel szolgálom Őt. Hogy néz ki a gyülekezetünk? Ebben ugyanez a helyzet: kell a lelkész, a gondnokok, kellenek a presbiterek, a tagok, és mindenkinek megvan a maga feladata. De Egyedüli Urunk ül a trónon. Engedjük, hogy Krisztus Jézus irányítson bennünket. Bizony egyáltalán nem mindegy, hogy kire hallgatva, milyen irányba tart egy presbitérium, egy gyülekezet. Kis és nagy dolgokban, kicsinek vagy nagynak tűnő dolgokban nagy felelőssége van a presbitériumoknak. Legyen egyedüli tanácsadója az Úr a gyülekezeteknek és azok vezető testületeinek. Hogy ne a maguk feje után menjenek, ne divatos trendeknek, magamutogató embereknek engedjenek, hanem csak a Krisztusra figyelve hozzanak döntéseket.
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. (Péld 24,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megigazítottál.
Ámen
