Counsellor
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. (Lk 10,33)
A mai Igénk a jól ismert irgalmas samaritánus története. A pap és a lévita Isten szolgái. Mindkettő szereti Istent, hiszen eszükbe jut az út mellett fekvőről, hogy halott embert Isten törvénye szerint nem szabad érinteni. De nekünk erről a szituációról eszünkbe juthat a Bibliában egy másik igevers is: „Ha látod annak szamarát, aki téged gyűlöl, a teher alatt feküdni, vigyázz, rajta ne hagyd, vedd le róla!” (II.Mózes 23,5) Ismerjük Jézus vitáját a farizeusokkal: Szabad-e szombatnapon gyógyítani? Jézus eltalálja az érzékeny pontjukat: Ha egy juhod kútba esik szombatnapon, nem húzod ki? Dehogynem! Hiszen a juh érték, micsoda veszteség lenne, ha belefulladna a kútba! És a szamár, amelyik összeesett a teher alatt? Meg kell szabadítani alóla, mert még agyonnyomja! Pedig ez annak a szamara, aki téged gyűlöl! Az ellenséged szamara! Mégis, mentsd meg! No, és az ember? Milyen értéket képvisel egy embernek az élete? A szamárra és a bárányra vigyázni kell, mert értékesek. Az emberre nem? Hogyan állunk ma a segítségre szoruló emberhez? Egészen döbbenetes, hogy sokszor az állatokat többre becsüljük, mint saját embertársunkat, akit Isten a saját képére teremtett. Vezetők gyűlölködnek, populáris lózungokat szajkózva, "migrációs nyomást" emlegetnek folyton, csak az embertárs iránti irgalom nem kerül soha szóba... Hát micsoda világ az, ahol ennyit ér az emberi élet? A 21.században, advent idején...
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki... Mondá azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél. (Lk 10,34)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te előtted emberi életünk felbecsülhetetlen.
Ámen
