Counsellor
Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. (Mt 7,13)
Előfordul gyakran az ember életében, hogy sorompót ereszt le előtte az Isten. Mikor már megfeledkezve magáról, rohan a maga elképzelte útján, egyszerre csak meg kell állnia ezen az úton. A mai ember a maga elbizakodottságában hányszor építene Bábeltornyot? Azt képzeli néhány vezetö is önmagáról, hogy ő kormányozza a világot. Amikor az emberi tudás, de leginkább az emberi hatalom, túl akar lépni az isteni világrend törvényein, akkor Isten azt mondja: eddig és ne tovább. Aki azonban áttöri ezt a "sorompót", az számolhat azzal, hogy a "robogó vonat" bizony halálra gázolja. Jónás is hiába akart Tarsusba menni, amikor neki Ninivébe szólt a küldetése. Isten egy hal közreműködésével állította meg és vissza kellett térnie. Pál apostol is megtapasztalta útjain a fékeket, amikor bizonyos irányba akart haladni, és nem eresztette a Lélek. Pétert sem engedte a tűznél a főpap udvarán, hogy meginduljon a kárhozat útján. Istennek sokféle módszere van arra, amivel megállíthat bennünket a kárhozat széles sztrádáján. Ez mindig az Ő mentő védő, oltalmazó szeretetének a jele és bizonyítéka. Persze, érhetnek próbák bennünket a keskeny, a menny felé vezető úton még szenvedések által is. Érhetnek bennünket veszteségek sok mindenben, de nem szabad elfelejtenünk azt, amit Krisztus Jézus megígért, hogy Ő velünk marad minden időben a világ végezetéig.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. (Mt 7,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy életem irányát Te szabod meg.
Ámen
