Counsellor
A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az. (1Jn 2,4)
Sokan mondják, hogy ismerik Istent, ám mégse engedelmeskednek neki. Az Istennel való kapcsolatunkat azzal tudjuk megmutatni, hogy az akarata szerint élünk, és engedelmesen megtartjuk a parancsait. Istennek az engedelmesség fontosabb, mint az áldozatok. "Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél"(1Sám 15,22). Istennek nem az a fontos, hogy milyen látványos dolgokat teszünk meg Érte. Az Ószövetségben sem az áldozati állatok bégetése nyűgözte Őt le, akkor is az engedelmesség volt számára fontos. Krisztus Jézus ugyanezt a gondolatot emeli ki, amikor az engedelmességről beszél. Elmondása szerint lesznek olyanok, akik majd az utolsó napon az érte hozott áldozataikra, a nevében végbevitt nagy tetteikre hivatkozva kérnek bebocsátást az országába. Ő azonban kijózanító megjegyzést tesz: Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Egyetlen Urunk nem fed fel mindent jövőnk felől, hogy megtanuljunk hit által és nem látásban élni. Így biztossá legyünk abban, amiben reménykedünk, és ezáltal szilárdan bízzunk Istenben akkor is, amikor nem látjuk, hogy hogyan dolgozik jelenlegi körülményeink közepette. A valódi Isten imádata nem az, amikor éneklünk neki, adakozunk, meghallgatunk egy prédikációt, majd miután hazamegyünk, élünk tovább a saját akaratunk szerint. Valójában akkor imádjuk Istent, amikor engedelmeskedünk neki.
A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt. (1Jn 2,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgálód lehetek.
Ámen
