Counsellor
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. (Zsid 2,1)
Mai Igénk arra figyelmeztet bennünket, hogy az Egyetlen Isten gyermekei az Ő kijelentésére figyeljenek. Szembesít bennünket arra, hogy mennyire figyelünk az Ő vezetésére? Éppen annyira, amennyire olvassuk, hallgatjuk, és megéljük az Igét. Ha nem élünk Isten Igéjével, annak egyenes következménye az elsodródás, a helyes útról való letérés. Olyan ez a felszólítás, mint amikor például az iskolában a bóbiskoló gyermeket megszólítja a tanára: Figyelj egy kicsit jobban. Az Igében ugyanezt a szeretetteljes és felelősségre indító figyelmeztetést találjuk. Mindennek következménye van életünkben. Annak is, ha figyelünk az Igére és úgy éljük életünket, ahogyan Urunk szeretné. De annak is, ha nem törődünk azzal, amit Ő szeretne. Ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk az Úr velünk kapcsolatos akaratát, annak a legsúlyosabbak a következményei. Az a kérdés, hogy sodródni akarunk-e vagy a helyes irányba tartani az Úr vezetésével? Mindenki eldöntheti ezt, Egyetlen Urunk szabad akaratot ad ehhez. De amennyire fontos Isten Igéje és az annak való engedelmesség, annyira lesz helyes életünk iránya. Minden más rossz irányba sodor bennünket.
Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra? Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint. (Zsid 2,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon szólsz hozzám.
Ámen
