Counsellor
Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. (Lk 15,13)
A tékozló fiú történetét majd' mindenki ismeri. Az atyai hajlék melegségében és szeretetében boldogan élhetett. De egyszer csak megkívánva a világot, a világi élvezeteket, megunta addigi életét, kikérte az atyai örökséget és elhagyta otthonát. Ezzel a lépéssel megindult lefelé a lejtőn. Az ember általában akkor indul meg lefelé, amikor engedetlenné lesz Teremtő Ura iránt. Nem gondolja át azt, hogy milyen jó dolog Isten közelségében élni, hogy milyen jó dolog Isten atyai szeretetét élvezni. Hányszor tapasztaljuk, hogy az emberek akkor lépnek a lejtőre, amikor jól megy dolguk, és nem tudnak élni ezzel a jóval. Lehet, hogy Ő maga nem is veszi észre, mert sokat ígér a világ, mert olyan édes Csábítása van. A földi élet olyan, mintha mindig szakadék szélén járnánk, az ilyen helyen pedig nagyon kell vigyázni. Sokan vannak, akik jóllehet Isten mindent tud, ők Nála "mindent is" jobban tudnak. De míg az ostobaság kitartó tanulással orvosolható, addig a saját bölcsességével eltelt, taníthatatlan emberrel nem lehet mit kezdeni. Azt azonban soha ne feledjük, hogy Krisztus Jézus Urunk az önteltség bűnéből is megszabadította az övéit. Egyetlen Urunk mindenkit a megtérésre hív, megbocsájtván minden álnokságot, hogy az ember üdvözüljön.
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. (Mk 16,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megbocsátod engedetlenségeimet.
Ámen
