Counsellor
Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért. (Lk 24,48)
A mai világban már az is nagy dolog, hogy valaki önkéntesen hajlandó tanúskodni. Akadnak ma is ilyen becsületes, segítőkész, igaz emberek. A feltámadott Krisztus Jézus mindenkori tanítványait tanúskodni hívja. Nem kér se többet, se kevesebbet, csak azt, hogy amit láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, átéltünk Ővele, ügyével kapcsolatban, azt ne hallgassuk el. Ő mindig lehetőséget teremt a tanúságtételre. Ha olykor egyszerűbb lenne csendben lenni, nem tenni semmit, nem vállalni a tanúskodással sokszor együtt járó tortúrát, akkor vegyük számba azt is, hogy vajon nekünk nem lesz-e szükségünk arra, hogy Jézus is tanúskodjon mellettünk az Atya színe előtt? Sokszor, nagyon el vagyunk foglalva önmagunkkal, saját ügyeinkkel. Még többször a kényelmesebb utat, az egymástól és az Egyetlen Urunktól való elzárkózást választjuk. Pedig mennyivel boldogabb az a hívő ember, aki átérzi a kiváltságot, hogy tanúja lehet az egyetlen igazságnak. Nem csak akkor kell dicsérni az Istent, amikor minden rendben, hanem akkor is, amikor életünk és hitünk mélyponton van. Mert Istennél a szabadítás készen van, csak hittel, méghozzá kitartó hittel kérni kell. Csak ne feledkezzünk el Isten dicsőítéséről sem. A Krisztus ügyének dícséretéről, még akkor is, ha ez nem mindig egyszerű feladat. De az Isten adja Szentlelke vezetését, hogy megigazult és hű tanúi lehessünk ebben a világban.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. Lk 24,50)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanúd lehetek.
Ámen
