Counsellor
Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor. (1Kir 9,3)
Mai Igénkben Isten őszintén beszél szolgáihoz, elébük adja az áldást, választási lehetőséget ajánl a jó és rossz között. Az ember már döntése meghozatalakor számolhat annak következményeivel. Salamon, Dávid fia, Isten előtt járt, kereste az ő akaratát, figyelt intelmeire. De eleinte nem volt nagyravágyó, ezért gazdagon megáldotta őt mind szellemi, mind anyagi javakkal. Ugyanakkor figyelmezteti őt és népét, hogy ez az áldás addig tart, míg törvényeit, rendelkezéseit megtartják. Ha azonban elfordulnak tőle, és idegen isteneket kezdenek imádni, akkor jön a szörnyű pusztulás. Ettől akar bennünket is megmenteni az Úr, idejében szól Igéje által. Rajtunk áll a döntés, hogy ragaszkodunk-e Istenünkhöz, vagy más bálványokat (pénz, hatalom, élvezetek, nárcisztikus emberek imádata...) tisztelünk. Sok embernél már egyáltalán nem fontos az Isten keresése, könnyen elhajolnak Tőle. Felvesznek olyan szokásokat, amik a romlás útjára visznek. Ez lassan átterjed az egyes ember életéről az egész csoport életére és csodálkoznak, hogy nincs áldás rajtuk. Az Egyetlen Isten segítségével megállíthatnák ezt a romlási folyamatot. Mi inkább maradjunk meg Isten ígéretei mellett, mert ez a fajta magatartás az életre visz.
A kik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenöket, a ki az ő atyáikat kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájok az Úr mind ezt a nyomorúságot. (1Kir 9,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te állítottál meg a romlás felé vezető úton.
Ámen
