Counsellor
Miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? (ApCsel 5,3)
Ahhoz, hogy a vagyonközösség működjön az első idők keresztyénei között, szükség volt arra is, hogy adni és kapni is tudjanak a közösség tagjai. Ma is vannak olyanok, akik nem szeretnek elfogadni senkitől semmit. Ezzel szemben olyan emberek is vannak, akik elfogadnak bárkitől, bármikor, bármit. Van, aki könnyen ad, de alkalomadtán a másik fejéhez vágja cselekedetét. De van, aki jó szívvel ad és utána sem emlegeti fel ezt sohasem. Az első keresztyének között is mindenféle emberek voltak. Nem volt közösségükben előírás a teljes vagyon „beszolgáltatása”, beadakozása. Ez egy lehetőség volt arra, hogy a hitüket, az áldozathozatalukat, az Úrhoz és az egymáshoz tartozás szorosságát, komolyságát bizonyítsák. Sokan meg is tették és voltak, akik ennek csak a látszatát szerették volna kelteni. Utóbbiak közé tartozott mai Igénkben szereplő Anániás és Szafira. Eladtak egy birtokot – valószínű, hogy ez egy darab földet jelentett. Nem akarták a teljes bevételt beadakozni a közösbe, csak egy részét. Ez nem lett volna sem baj, sem bűn. A bűn ott kezdődött, hogy adományukat úgy akarták beállítani, hogy ők bizony a teljes bevételüket a közösség előrehaladása érdekében beadták. Ma is vannak ilyen emberek. Ne hallgassunk arra, ami tisztátalan és kétértelmű.
Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. (ApCsel 5,4)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Előled elrejtenem soha semmit nem lehet.
Ámen
