Counsellor
Keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé. (2Móz 34,9)
Kemény nyakú nép ez – mondja Mózes a népéről. De vajon a mában, rólunk nem lehetne ugyanezt elmondani? Nem vagyunk mi is ugyanilyen kemény nyakúak, makacsok, konokok? A választott nép a Sínai-hegy lábánál türelmetlenségében odáig jutott: „csináljunk isteneket, akik előttünk járnak”. Aranyborjút készítettek, hogy leborulhassanak előtte, imádhassák. Bálványimádásukat, az Élő Istentől való elfordulást jogosan büntetné az Úr, de Mózes azt kéri: bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket. Hiszen makacs az ember, kemény nyakú, önfejű és türelmetlen. Makacs a mai nép is. Sokan szeretik, ha úgy zajlik körülöttük az élet, ahogyan azt eltervezték. Sokszor hajlamosak arra is, hogy elhiggyék önmagukról, miszerint mindent jobban tudnak. A mi makacsságunk, emberi terveink és gondolataink sokszor rossz útra vezethetnek. De a mi Egyetlen Urunk, a kegyelmes Isten útja nem a pusztulás, hanem az élet: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” Jogos lenne az Úr haragja, jogosan törné össze a pálcát a fejünk fölött, de Ő mégsem ezt teszi. Türelmével, szeretetével és hűségével ölel körül bennünket, kemény nyakú embereket. Hála legyen ezért a Mindenható Istennek.
Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. (2Móz 34,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a vétkeim bocsánatát.
Ámen
