Counsellor
Az ő Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és a szentségesből ehetik. (3Móz 21,22)
Mai Igénk a folyamatosság gondolatáról szól. Isten már az ószövetségi rendelkezésekben kéri: szüntelenül égjen a mécses az Isten sátorában, és szüntelenül legyenek ott a testi-lelki tápláltatást ígéretét hordozó szent kenyerek. „Örök rendelkezés ez.” Ahogy megfogalmazta valaki: lelki küldetést és feladatot jelent ez, hiszen nem véletlenül ismétlődik többször is az „örök” szó. A hívő nép világító példája, valamint az Úrtól jövő lelki táplálék továbbadása jelenti Isten örök rendelését népéhez minden korban. Vajon a mában eleget teszünk-e ennek mi is? Vagyunk-e világosság, amely mutatja az utat a világ sötétségében? Mindennapi, folytonos kapcsolatban vagyunk-e Krisztus Jézussal, az élet kenyerével? Továbbá ezzel tápláljuk-e a reánk bízottak életét? Láttuk már számtalan példán keresztül: ha hűségesen állunk rendelt helyünkön, akkor Isten folyamatos szeretete rajtunk keresztül is áradhat ebben a világban is. Vegyünk részt ebben a szolgálatban, mint akik rátaláltak az örök, bennünket szüntelenül szerető Egyetlen Istenre. A hívő élet szerető élet. Nem a szenvedély vagy indulat által, hanem a Szentlélek által töltetik a szívünkbe a szeretet. A szeretetünk tárgya pedig maga Jézus Krisztus. Egyetlen Urunk gondoskodik a szüntelen, állandó lelki és fizikai táplálékunkról. Szeretettel.
A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt.(Zsolt 41,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a Tőled jövő testi-lelki eledelt.
Ámen
