Counsellor
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. (Jn 20,27)
A mai igeszakaszban együtt vannak a tanítványok, feltámadása után újra eljön Jézus közéjük, és így köszönti őket: „Békesség néktek!” Ahogyan köszönti őket, abban egyben ott van a cél is: hogy békességük legyen Őbenne a tanítványoknak. Hogy ne a világ által kínált hazug és mulandó békesség legyen a szívükben. Csakis egyedül az, mely Őtőle van, melyet így fogalmazott meg nem sokkal korábban, a halála előtt: Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Ezt kínálja ma is a tamáskodóknak, a még hinni nem tudóknak is, a megnyugvásra vágyóknak is. Ezzel azt fejezi ki felénk Krisztus Jézus, hogy tudja, mi van a szívünkben. Tisztában van a „hiszem, ha látom” felfogással és segíteni akar azoknak is, akik csak a küszöbön toporognak... Egyetlen Urunk a mi kétségeinket is ismeri, a mi miértjeinket is jól hallja, a mi fájdalmainkat, sőt, reménytelenségünket is gyógyítani akarja. Fontos számára minden kételkedő, és Ő képes meggyőzni a hinni nem tudókat is. Mert a hitetlenség egyenlő a boldogtalansággal. Ha nem hisz valaki az Úr Krisztus Jézusban, az bizony hosszú távon a boldogtalanságot jelenti. A Benne való hit viszont a győzelmet próbáink felett.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. (Jn 20,29)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a Hit ajándékát.
Ámen
