Counsellor
Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. (1Thessz 2,12)
Aki valóban Isten beszédét hirdeti a gyülekezetnek, az építő. Ehhez azonban az kell, hogy a hallgatóság higgyen is az Igében. A közösségnek arra kell koncentrálni, hogy ez nem csupán emberi beszéd, hanem magának az Istennek szava. Csak így tud munkálkodni az ereje az emberi szívekben. Egyetlen Urunk minden időben kiválasztotta azokat, akik hűségesek voltak hozzá. Emberek sokaságát bízta rájuk. Nem voltak bűntelenek, de amikor Isten megszólította őket, engedelmeskedtek. Ilyen volt Saul, a tarzuszi származású farizeus is, amikor a damaszkuszi úton térdre kényszerítette az Isten. Engedelmeskedett a hívásnak és Saulból Paulus lett. Engedte, hogy munkálkodjon benne a Szentlélek. Ma is ugyanez a Lélek van közöttünk, aki figyel bennünket, egyengeti utunkat, a körülményeinket igazgatja. Működik a hívőkben, némelyeket alkalmassá teszi az igehirdetésre, másokat a bizonyságtevésre, akár a kétkezi szolgálatuk által. Eközben épül, gyarapodik a gyülekezet. Persze a sötétség ura sem alszik, hanem ott pusztít, ahol csak tud. Pál apostol erről is őszintén beszél, de azonnal hozzá is teszi: „A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.” Nekünk is abban a tudatban kell élnünk, hogy a végső győzelem a Krisztus Jézusé.
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? (1Thessz 2,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram mindazt, amit Tőled kapok szüntelen.
Ámen
