Counsellor
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt. (Jn 17,5)
Soli Deo Gloria! Sokan ismerjük ezt a latin kifejezést és használjuk is. "Egyedül Istené a dicsőség!" - ez a jelentése. A reformáció jelmondatainak egyike: Az Isten dicsősége az Isten fontosságát, illetve a Neki adott tiszteletet jelenti. Mi, akik Jézus tanítványainak valljuk magunkat, tudunk-e úgy élni, hogy abban felragyog az Isten dicsősége? Jézuson meglátszódott, Ő úgy élt, hogy az Atya dicsőségét kereste és munkálta. Ezt kérte a tanítványaitól is: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Ami ezért a legfontosabb: az Istenbe vetett hit a helyes viszonyulás Istenhez. A hit azt jelenti, hogy bizalmunk van egy biztos, elmozdíthatatlan pontban az életben. Az Isten kegyelmében, szeretetében és igazságosságában. Ez a bizalmunk nyugodtságot hoz az életünkbe. Békesség lesz mindenről és ez boldogságot szül a hívő ember szívébe. Ezzel a boldogsággal vallhatjuk hittel, hogy életünkben csak a Krisztus Jézusban hiszünk. A halálra és azutánra nyereségként tekintünk, mert elnyerjük az Egyetlen Isten kegyelmét.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (Jn 17,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy dicsőséged fényébe fogadtál.
Ámen
