Counsellor
Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! (Zsolt 130,3)
Életünk sarkalatos kérdése, hogy hogyan állunk a bűnhöz. Egyáltalán: ez a fogalom, hogy bűn, mit is jelent? Sokszor küszködünk, mert szeretnénk elfelejteni, vagy jóvátenni, amit vétettünk. Hány ember megsértette már a feleségét, és másnap viszi a csokor virágot. Gondolván: "most már jóvátettem a vétkemet." Próbálunk valami olyat tenni, amivel a másikat kiengesztelhetjük, vagy igazolhatjuk magunkat. Az a rettenet, amikor már nincs bocsánat. Amikor már elkéstünk egy bocsánatkéréssel. Hány ember gyötrődik ezen egy haláleset után, mikor már nem tudnak bocsánatot kérni. Lelkiismeretünk poklától nem szabadulunk meg. Sokan keresnek csillapítást a szórakozásban, a szenvedélyekben, italban, munkában. A legolcsóbb fájdalomcsillapító a munka. Amikor dolgozunk, elterelődik a figyelmünk. De az egyetlen igazi megoldás a Krisztus. Átéltük-e valaha, hogy minden szenvedése érettünk történt? Álltunk-e egyszer úgy a kereszt alatt, hogy megértettük: az én bűneim juttatták Őt ide? Egyedül Jézus Krisztusban van bocsánat. Nekünk, ma élő keresztyéneknek is ez az, amit meg kell értenünk, és tovább adnunk. Van bocsánat, a Krisztus Jézusért, és vagy elfogadjuk ezt, vagy örökre elveszünk. Most még dönthetünk.
Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak. (Jn 7,38)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a Benned kínált bűnbocsánatot.
Ámen
