Counsellor
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. (Jn 17,4)
Az Isten nélkül az ember nem képes másra, mint a saját dicsőségét keresve élni. Ilyenkor az ember csak önmagára tekint és önmagát próbálja fényezni, még akkor is, amikor nem is lenne rá szüksége. De az Úr gyermekei között is jelen van ez. Azért, mert az óemberünk még mindig jelen van és tevékenykedik az életünkben. Az egónk megpróbálja elnyomni életünkben a Krisztus szerinti újat azért, mert derogál, hogy valami isteni, jézusi formálódjon és növekedjen bennünk. Az óemberünk nem tud olyat mondani Krisztus Jézusra mutatva, hogy "Neki növekedni kell, nekem pedig kisebbé lennem". Ezért fontos, hogy újra és újra tükröt tartson elénk Egyetlen Urunk az Ő Igéje által. Meglátassa velünk, hogy akkor mi most kinek a dicsőségére is élünk és munkálkodunk. Nem a magunk dicsőségét kell keresnünk. Nem ez feladata a hívő embernek sohasem. Jézus Krisztus tanítványainak az a feladata, hogy tudjanak úgy élni, viselkedni, hogy meglátszódjon rajtuk az Isten dicsősége. A világ azt üzeni: "valósítsd meg önmagad!" Isten viszont így szól hozzánk: "valósítsd meg azt, amit én szánok tenéked!" A világban az a trendi: vannak saját terveid, érd el őket tűzön-vízen át, másokon is átgázolva. Az Egyetlen Isten viszont tudja mi a jó nekünk. Hogy választunk? Hogy döntünk? Ez a személyes felelősségünk. A világ csábítása és sodrása visz bennünket valamerre, vagy az Úr Igéje és Szent Lelke vezetésének engedve élünk?
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz utamon.
Ámen
