Counsellor
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? (Jak 2,14)
Jakab apostol egy olyan korszakban ír, amelyben a hit formálissá vált. Az elméletivé vált, kiüresedett hittől óv az apostol. Ez ma is kísértése a keresztyénségnek. Azt mondja az apostol, hogy az ördögök is elhiszik és tudják, hogy van Isten, de nekik ez a hit kárhozatukra van. Ugyanígy ma is sokféle hitről lehet beszélni. Hiszen annyiféle világvallás keresztmetszetében élünk. Igazából mi az, ami megméri egy hit valóságát, mi adja a létjogosultságát? A tettek, melyekből vissza lehet következtetni a gyökérre, a hit alapjára. Krisztus Jézus a gyakorlati tetteket gyümölcsöknek hívja. Ő is azt mondja: "gyümölcséről ismerszik meg a fa..." (Mt 12,33) A hitünk mutatója, iránytűje a cselekedetünk. De már az is, ha nincsenek hitből fakadó tettek, ha elmarad az imádság, a bizonyságtétel, mert ezek azt jelzik: formálissá vált bennünk a hit. Kiüresedett a hitünk, ha már nem mozgósít, nem hoz lendületbe a szolgálatok terén, ezáltal nem munkálja az üdvösségünket. Óvjuk tehát a hitünket, és figyeljünk a cselekedeteinkre ma is, mert az egyik legmegbízhatóbb műszere ez hitünk éberen tartására. A hitünk azáltal bizonyosodik be, ahogyan élünk. Nem a tetteinken múlik a megváltásunk, de ahogyan járunk a világban, éljük mindennapjainkat, mutatják meg, hogy milyen keresztyének vagyunk. A szavak manapság divatos hangzatos hívei, avagy a hitünkből fakadó jó cselekedeteink emberei.
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? (Jak 2,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy elhívtál.
Ámen
