Counsellor
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala. (ApCsel 4,13)
Az is egyfajta bizonyságtétel, ha eljárunk templomba. Az az üzenete, hogy közünk van az Istenhez. Minél többször, minél gyakrabban tesszük ezt, annál inkább bizonyságtétel. Luther mondta: "Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban". Egy keresztelő, egy esküvő is bizonyságtétel. Persze, néha előfordul, hogy csak a felszínesség miatt történik meg. Szép szertartás, vagy barátságos, aranyos a templom. Aki komolyan veszi, hogy miről szól a megkötött házasságára Isten áldását kérni, vagy a gyermekét megkereszteltetni, annak bizonyságtétel az a környezetében. Az Egyetlen Úr miatt, még akkor is, ha sokan nem így gondolkodnak. Kellemetlennek érezzük, hogy mit szólnak majd mások ehhez? Péter és János bizonyságtételének következménye a börtön volt. Mégis vállalták. Mai világunkban bennünket nem fenyeget börtön, mégis hányszor megtagadjuk a Krisztust. Az Isten gyermekeinek az egész élete bizonyságtétel kell legyen. Ahogyan gyermeket nevelünk, ahogyan dolgozunk, beosztjuk a pénzünket, ahogyan embertársainkhoz viszonyulunk. Ez mind bizonyságtétel. Jó vagy rossz bizonyságtétel. Ezen dolgaink által valaki vagy közel kerül az Úrhoz, vagy jelentősen távolabb kerül Tőle.
És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. (ApCsel 4,33)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozhatok.
Ámen
