Counsellor
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3)
A mai Ige szerint az Úr Isten teremtette az embert „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Móz 2,7) Így lett a porból testi élő emberré. Sohasem ember akaratából származott a prófétai szó. "A Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Pt 1,21) Isten azoknak, akik a hitük által Őbenne éltek, megjelentette a maga titkait. Az ilyen emberek voltak képesek, hogy Bibliát írjanak, amelyben ott van Istennek üdvösségre vezető evangéliuma. Isten azoknak, akik Őt szeretik, kijelenti magát: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14,21) Jó, ha eszünkbe jut az eredetünk. A porból lett ember olyan hamar el tud bizakodni és olyan hamar elfelejti ki is az Egyetlen Ura. Hányan dicsekszenek származásukkal, vagyonukkal, tudásukkal. Sokszor még olyan dolgokkal is, amivel nem áldotta meg őket az Úr. De vajon van-e valami dicsekedni valónk? Hiszen porból lettünk és bizony porrá leszünk. Ahová igyekszünk, oda semmilyen földi összeharácsolt kincset nem viszünk magunkkal.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. (Zsolt 90,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram teremtettségemet.
Ámen
