Counsellor
És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. (1Móz 28,15)
Az ember életkörülményei hamar változnak. Hamar menekülő, szárnyaszegett, kiszolgáltatott lehet bárkiből. Jákób az út szélén egy kőre hajtotta le a fejét. Isten a legkétségbeesettebb, legreménytelenebb helyzetében találkozott vele. Akkor, amikor nem támaszkodhat az otthon biztonságára. Amikor fél, hisz az ismeretlenbe tart. Az elesett Jákóbnak megjelenő Isten azonban nem fenyíteni jön. Nem szab feltételeket, hanem csak áld és felemel. A felelősségteljesnek, az erős Jákóbnak már igen, de a nyomorultnak nem. Az álomban megjelenő létrája egyfelől mutatja, hogy Isten kegyelme leért a földre. Még oda is, ahol csak nyomorúságos kővánkos van. Itt a földön, a mélységben történt meg a megváltás Krisztus Jézus által. Innen, a mélységből vezetnek a létrafokok Jézus tanítványaként az Egyetlen Istenhez közelebb. Az igazi kegyelem megtapasztalása a földön, a porban, a kővánkosnál kezdődik.
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom. (1Móz 28,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te utadat járhatom.
Ámen
