Counsellor
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (Jn 5,17)
Mai Igénk nagy kérdése, hogy hogyan is álljunk a munkához? Erre a kérdésre a viccesen népszerű válasz az szokott lenni, hogy úgy, hogy más is hozzá férjen. A világban elképzelhető, hogy nem fogjuk látni a bibliai alapelveket érvényesülni abban, ahogyan az emberek dolgoznak. A "csodás" előléptetések, kinevezések, a bértárgyalások, túlórák, a fekete munka világában nehéz felfedezni, hogy milyen lelki jelentősége van életünkben a munkavégzésnek. Pedig: Arra teremtettünk, hogy dolgozzunk. Amikor Isten embert teremtett, ezzel az üzenettel bocsátotta őket útjukra az életben: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá. (1Móz 1,28) Egy fejezettel ezután derül ki, hogy milyen célt adott az Úristen az embernek: És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. (1Móz 2,15) Arra lettünk megteremtve, hogy Isten képmását hordozzuk magunkon. Egyetlen Urunk pedig egy kreatív, tevékeny Isten, Aki napjainkban is munkálkodik. A teremtés rendje határozta meg a hat munkanap és egy pihenőnap ciklusát. Ahogyan Krisztus Jézus tevékeny ember volt, ezzel utánozva Atyját (Jn 5:17), mi is akkor töltjük be a teremtésből eredő életcélunkat, ha hittel végezzük a ránk bízott munkát.
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. (1Móz 2,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy van mindig tennivalóm.
Ámen
