Counsellor
És bocsátok előtted Angyalt, A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton. (2Móz 33,3)
Mai Igénkben Isten és népe között még nem állt helyre a szeretet viszonya. Teljesíti az Úr ígéretét, de követét küldi a nép előtt, mert Ő nem akar menni. „Keménynyakú nép” az övé, haragszik az Úr, de ígéretét Ő mindenképp teljesíti. A nép ezen kemény beszéd miatt gyászol, még ékszereit sem rakja fel. Inkább nem megy velük az Úr, mint, hogy megsemmisítené őket. Ma is ismerjük ezt az érzést: inkább nem megyek a másik közelébe, nehogy baj származzon abból. Látnunk kell azt, hogy Isten többet vár tőlünk, nem elég a külsőségekben megváltozni. Bűneinket, keményszívűségünket kell magunk mögött hagyni. Isten őszinte bűnbánatot vár, hogy kegyelmébe fogadhasson minket is. A változás, megtérés és a bűnbánat ne csak a külsőségekben mutatkozzon meg, hanem szívünkben és egész életünk tetteiben egyaránt. Olykor megbántunk másokat, és sebeket okozunk. A szemünkben lévő „gerenda” miatt úgy törünk pálcát mások fölött, mintha mi lennénk az ő bírái. Olyanok, akik csalhatatlanul képviselik az igazságot. Pedig nekünk kell majd egyszer leplezetlenül „...odaállnunk Krisztus Jézus ítélőszéke elé...” .
És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek. (2Móz 33,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Szentlelked munkálkodik életem fölött.
Ámen
