Counsellor
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is. (Mt 26,35)
Mai Igénkben Péter vezetésével a tanítványok fogadkoznak így. Mégis elszaladtak, mindannyian elárulták, otthagyták Krisztus Jézust. A helyzet nem sokat változott velünk kapcsolatban sem. Hány nagyszájú, Bibliát, Kátét, Apostoli Hitvallást emlegetőgető, sőt: úrvacsorázó keresztény van manapság is, akik, amikor a helyzet változik, rögtön köpönyeget váltanak. Ha szorul a hurok, két lehetőség van: vagy odaállni Jézus mellé, vagy: uzsgyi, elszaladni. Játszák a kegyes hívő ember ma is sokan, a templomok mégis kiüresednek. Mindegyik felekezet esetében. Lehet persze a szavakkal bizonygatni városi, települési szinten: "A hitélet fejlődik..." Miközben a valóság egészen más képet mutat. De mit tesz Jézus? Lebénítja az üldözőket, és ezzel együtt felhatalmazza a tanítványokat arra, hogy otthagyják őt. Vajon miért? Mert a félelem, a csalódás, a bűntudat miatt magukkal visznek mindent, amit addig láttak, hallottak, tanultak Egyetlen Urunktól. Látnak majd keresztet és elgurított követ. Csak azt fogadnak meg, amit minden áron meg is megtartanak. Ma is ezt kell tennünk: nem a bemagolt szöveggel, hanem az életükkel hitelesítjük a magukban hordozott Krisztust:
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen
