Counsellor
Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. (2Kor 12,9)
Ha gyógyulást kapunk egy betegségből, legyünk hálásak az Egyetlen Úrnak érte. Ha pedig nem kapunk ebből a betegségből gyógyulást, akkor a kegyelemért legyünk hálásak, mely megtart a szenvedés idején is. Mert Isten a szenvedéseinkkel együtt is használni akar bennünket. Ezt fel kell fedeznie a szenvedőnek, és ez nehéz feladat. Pál apostol belefásulhatott volna a szenvedésbe és mondhatta volna, hogy Uram, ha nem gyógyítasz meg, akkor én nem megyek sehová. Egy ilyen nyomorult ember minek és hová is mehetne a Jézusról szóló örömhírrel? De nem mondta, mert a saját nyomorúságánál nagyobbra tartotta és többe nézte az Úr kegyelmét, melyben részesült. A szenvedés könnyen megkeseredetté teheti az embert. Erősebben fókuszálunk önmagunkra, mint Istenre. Nagyobbnak látjuk a saját gyengeségünket, mint Isten erejét és kegyelmét. Ilyenkor át kell helyezni a hitbeli fókuszt önmagunkról Krisztus Jézusra. Próbáljuk meg felőle nézni életünket. Rögtön másképpen fogjuk látni a dolgokat.
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. (2Kor 12,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megmutattad hatalmad.
Ámen
