Counsellor
Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre. (ApCsel 3,1)
Mai Igénk meg is lephet bennünket. Péter és János, vagyis kettő az apostolok közül templomba megy. De mi ebben a meglepő? Az, hogy Jézus két tanítványa, akik éveket töltöttek Jézus mellett, akik vették a Szentlelket, templomba mennek. Tarthatták volna magukat annyira érett hívőnek, akiknek már templomba járásra sincs szükségük. De ők nem így gondolkodtak. Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi, ma élő tanítványok hogyan gondolkodunk erről? Ha az apostolok templomba járó emberek voltak, akkor a mai Krisztus Jézust követők sem tehetnek másképpen. Milyen gyakran járunk el gyülekezetünk alkalmaira? Egyáltalán tagjai, aktív tagjai vagyunk-e valamelyik gyülekezetnek? Vagy csak kívülről osszuk az észt a nagy kereszténységünkről? Bölcselkedünk, minősítgetünk, véleményt formálunk felebarátainkról? Vizsgáljuk meg magunkat, és ha az eredmény nincs az Úr tetszésére, akkor változtassunk azon. Az imádság nem pótolja a tettet, az imádság viszont olyan cselekmény, amit semmi más nem helyettesíthet. Egyetlen Urunk nekünk készíti áldásait amikor ott vagyunk az Istentiszteleteken.
Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek. (ApCsel 3,22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozhatom.
Ámen
