Counsellor
Ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs. (2Kor 8,12)
A keresztyén ember számára Krisztus a példa mindenben. Ez dogmatikailag rendben is van, de a mi életünkben is? Manapság önmagát Krisztus tanítványának tartó emberek gyülekezetbe járnak e? Sokan mondhatják, hogy igen, ám egyre többeknek nem az. Vajon ők hogyan gondolják az Isten népéhez való tartozást? Akik tagjai egy gyülekezetnek, azok láthatóan is odatartoznak Isten népéhez, mert közösséget vállalnak más, hozzájuk hasonló, bűnös, de kegyelmet nyert emberrel. Hogyan van ez azokkal, akik magukat kereszténynek vallják , ám nem gyülekezeti közösségbe járók? Magányosan is lehetnek hívők, Krisztust követők? Amink nincs, abból nem adhatunk. Nem adhatunk magunkból másoknak, ha nincs közösségünk velük. Amink van, legyen az idő, odaszánás, empátia, szakértelem és igen, még az anyagi javak is, abból adjunk jó szívvel, Isten iránt hálás lélekkel. Ilyen a gyülekezeti adakozásunk? Ne másokhoz mérjük az adományainkat, hanem ahhoz, amit nálunk helyezett el Egyetlen Urunk. Mert aki a mennyben aratni akar, annak bizony a földön vetni kell.
E mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram mindazt, amit nálam sáfárságra helyeztél el.
Ámen
