Counsellor
És a kik jóért rosszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem. Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! Siess segítségemre, ó Uram, én szabadítóm! (Zsolt 38,21)
Krisztus Jézus már születésekor rászorult az Atya gondviselésére. Rendkívül nyomorúságos körülmények között jött a világra, majd hamarosan menekülnie kellett Egyiptomba Heródes gyűlölködő haragja elől. Amikor hirdette az evangéliumot, a Sátán kísértette, mindenáron el akarta veszíteni. Akkor nekünk hogyne lenne problémánk az élet küzdelmes területein? Lépten-nyomon nehézségeink támadnak, gyűlöltségek vesznek körül bennünket. Hogyan menekülünk meg mindezektől? Jézus Krisztus, Egyetlen Urunk az, Aki emberré lett, teljes mértékben megérti a mi bajainkat, ezért van segítségünkre. Az ószövetségi Dávid király is tele volt halálos küzdelmekkel, testi nyomorúságokkal, ezért kiáltott Istenéhez. Mi sem győzünk a problémánkkal szemben egyedül. Semmik vagyunk, elveszünk, ha csak magunkra számítunk. De milyen jó, hogy van kihez kiáltanunk. A mi Urunk meghallgat, mert értékes számára a nyomorult, bűneit bánó bocsánatért könyörgő ember. A Gondviselő Isten nem hagy el bennünket, nincs olyan mélység, amelyből ne tudna kiszabadítani, és gondoskodni rólunk.
Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. (Zsolt 40,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a gondviselő kegyelmedet.
Ámen
