Counsellor
És lőn azoknak száma, a kik kezökkel szájokhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott. És monda az Úr: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket. (Bír 7,7)
Amikor Isten megteremtette az embert, akkor a saját képmására teremtette, de embernek teremtette. Az volt Isten kívánsága és akarata, hogy az ember mindig legyen emberséges és a másik emberben is ismerje fel az Ő akaratát. Ez erősíti a másik ember iránti szeretetünket. De az emberiség nagyon sokszor letért Isten bölcs és megváltó útjáról és ma is számtalanszor levetkezi emberségességét. Sokszor az ember embertelensége nem is erőszakban mutatkozik meg, hanem abban, hogy nem tudunk ember módjára viselkedni. Sokszor vetjük el emberi méltóságukat, azt az istenképűséget, amit az ember a teremtéskor nyert. Az emberi társadalom egy része elveti magát az Egyetlen Istent is, aki tanít az emberségre. De a legnagyobb leckét éppen Szent Fia tanította meg az önfeláldozó felebaráti szeretetről. Azt nem várhatjuk, hogy óriási embertömegek fogják megváltoztatni a világot és igazságosabbá fogják tenni. Mi legyünk része annak a „háromszáz kiválónak”, ahol az igazi vitézség az emberség és az igazi nemesség az emberszeretet.
Az Izráel többi férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és csak a háromszáz férfiút tartotta meg. (Bír 7,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a szereteted.
Ámen
