Counsellor
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. (1Móz 12,1)
Az embereknek van egy megszokott, talán még kényelmesnek is nevezhető, de mindenképpen bejáratott élete. De vajon mit tennénk, ha Isten azt mondja: Mást akarok veled, máshol akarlak látni, máshol akarlak használni. Menj! Megmutatom, hogy hová, te csak indulj, bízz bennem! Akinek semmi köze Istenhez, az kényelemszeretetből nem indulna el. A hívő ember sem ezért indul, ha otthagyja a biztosat a bizonytalanért. Isten gyermeke akkor és azért indul el, mert az Úr küldi. Neki engedelmeskedve veszi a sátorfáját. Az ilyen hitbeli döntés soha nem könnyű, de mindig áldás van rajta. Ezért hát, ha Isten küld valahová, akkor induljunk rögvest. Viszont: ha nem az Úr küld, ne menjünk sehová. Legyünk engedelmes gyermekei az Egyetlen Úrnak, mint Ábrahám volt. Ne a saját céljainknak akarjunk megfelelni másokon átgázolva, hanem Isten céljait igyekezzünk betölteni maradéktalanul. Krisztus Jézus az Egyetlen Urunk. Aki azt mondja, hogy ismerem Őt, annak engedelmeskednie kell Neki mindenkor.
Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. (1Móz 13,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Kérlek Egyetlen Uram, hogy mindig elfogadjam velem kapcsolatos akaratodat.
Ámen
