Counsellor
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. (Ézs 44,3)
Manapság inkább látunk egy lélektől mentes világot, ahol sok fiatal cél nélkül kallódik a világban, és látjuk a megfásult idősebb nemzedéket. A mai Ige megszólít: Már nincsenek nagy álmaink, de vannak helyette csalódásaink, kudarcaink és lemondásaink? Már nincs nagy lázban égő tenni akarásunk, világmegváltó gondolataink, csak fásultságunk? Elfáradt, megüresedett bennünk a lélek? A pünkösd csodája Isten szavaiban adatik nekünk. A gyermekeink Isten akaratát teljesítik, az ifjak célt látnak maguk előtt, a vének sem fásultan élik az életüket. Ez történik, amikor kiárad az Isten Szentlelke. A döntés a miénk, oda állunk-e, ahol Isten ígéretében bízva összefognak az emberek? Mert valóság ez is, kézzelfogható, szemmel látható valóság, ha nyitott szívvel járunk a világban. Mindenhol vannak emberek, akik ma is felteszik a kérdést: mit cselekedjünk a gonoszság erői ellen, mert a Szentlélek munkálkodik bennük.
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. (ApCsel 2,26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy reményt adsz nekem.
