Counsellor
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt 23,1)
A 23. zsoltár szavait Dávid, Izrael királya fogalmazta meg. Ebben a zsoltárban azt énekli meg, milyen bensőséges kapcsolat fűzi őt Pásztorához, Akinek gondoskodásában, szeretetében, vezetésében még a legnehezebb időszakokban sem csalatkozott. Ma mit jelent számunkra Isten, mint pásztor? Krisztus Jézus követése azzal kezdődik, hogy megvalljuk, nem mi vagyunk életünk urai, hanem az Egyetlen Isten. Persze nem elég csak megvallani, hogy Őt tekintjük pásztorunknak. Bizonyítanunk is kell a tetteinkkel. Hiába állítjuk, hogy ő az Urunk, ha nem tesszük azt, amit mond. Nem mi tudjuk, hogy mi a jó nekünk, hanem Ő. Istennek fontos a hozzá tartozók jóléte, törődik velük, az eltévedt, bajba került "juhokat" megmenti. Ezt pedig be is bizonyította nekünk, amikor értünk, az eltévedtekért az életét adta. Isten bővölködő életet akar adni nekünk (Jn 10,10), de ehhez az kell, hogy engedelmesen kövessük Őt. Bízzuk Reá életünket naponta, minden koron.
Nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsolt 23,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy gondoskodó szereteted vesz körül engem.
Ámen
