Counsellor
Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik. Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt. (1Móz 50,13)
A bibliai Jákobot szerették és tisztelték gyermekei. Tiszteletben tartották az ő parancsait, kívánságát. Jákob fiai közül József volt a legengedelmesebb, aki Isten útján járt. A körülötte élők számára is áldás volt József Istentől kapott bölcsessége. Testvérei is elismerték, hogy minden dolgában Isten vezeti. Az egyiptomiak és a fáraó is szerették Józsefet, teljes részvéttel voltak iránta gyászában: saját halottjukként siratták meg az öreg Jákobot. Szinte beteljesítették az Újszövetség parancsát: Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. (Rm 12,15) Isten tőlünk, ma élőktől is azt kívánja: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön. (2Móz 20,12) Nyugalmat és békét ad az az emlék, hogy engedelmesek tudunk lenni és tisztelni tudjuk elődeinket. Emlékezhetünk engedelmességre vagy engedetlenségre, de az emlékek nem múlnak el belőlünk nyomtalanul. Vagy terhelik szívünket, vagy békét adnak. Hogy lehet ezt a békét elérni? Az Úr Krisztus Jézus mondja: A szívünk teljességéből szól a szájunk. Amilyen indulat van a szívünkben, olyan indulattal szól a szánk.
Bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. (1Móz 50,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy még van kit tisztelnem.
Ámen
