Counsellor
Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. (Mt 26,73)
Mai Igénkben Péter kapja a vádat, hogy Jézus tanítványai közül való, a beszéde elárulta őt. Péter megtagadja Jézust és a Hozzá való tartozását. A beszédünk sok tekintetben árulkodik valamiről. Olykor arról, hogy honnan származunk, máskor ettől mélyebb dologról, például arról, hogy mi van a lelkünkben. Amit mondunk egy élethelyzetben, az Jézusra mutat-e? Hiszen nem büszkék vagyunk, hanem hálásak, mert mindent kaptunk: a tehetséget, képességet, de a társunkat, a gyermekeinket is. Mindent, ami jó az életünkben. Ezért a Krisztus Jézus tanítványainak nincs büszkeség a szívükben, csak hála. Sok mindenre mondjuk: imádom. Ezzel szemben az Úr gyermekei nem imádnak senkit és semmit, csak az Egyetlen Urat. Mindenki és minden mást elég szeretnünk. Bátran és szelíden szóljunk, ha mások nem így beszélnek. Hadd legyünk ismeretesek a beszédünkről, annak tartalmával is Megváltónkra mutatva. Persze nem tudunk mást mondani csak azt, amivel tele van a szívünk. Ám, ha Jézus lelkével vagyunk telve, akkor ez a szavainkban is megmutatkozik.
Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. (Mt 26,64)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy beszédem is Terólad árulkodhat.
Ámen
