Counsellor
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük. (Mk 9,2)
A mai Igénk Krisztus Jézus megdicsőülésének története. A tanítványok egyik ámulatból a másikba esnek. Érthető a tanítványi reakció. A meglepetés, a megdöbbenés, a megrettenés egyszerre munkálkodott a tanítványi lelkekben. Péter elsőként ad hangot annak, amit gondol: „Jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat…” Mert jó fürödni a Krisztus dicsőségében, hatalmában, de nehéz helyzet, amikor elfogják, elítélik, keresztre feszítik. Péter bátran fogadkozott az utolsó vacsora estéjén: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” Felelt erre Jézus: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.” Jakab és János azt kérik az egyik alkalommal Mesterüktől: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” A dicsőségesen uralkodó Jézus mellett jó lenni. A legnagyobb hatalmasság jobbján és balján ülni azt jelenti, hogy rész van Jézus uralkodásában, annak áldásaiban. Ez csak jó lehet. De mi történik akkor, amikor elfogják, elítélik, keresztre feszítik? Árulás, tagadás, megfutamodás. Jézus temetése után pedig félve vannak együtt a tanítványok és zárkóznak be. Nehogy még bajuk származzon abból, hogy ők Jézushoz tartoztak. Így vagyunk ezzel ma is...
És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban. (Lk 9,36)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a melletted való élet áldásait.
Ámen
