Counsellor
És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orczádat, hogy még élsz. (1Móz 46,30)
A haláltól általában félnek az emberek. Mindenki életében eljön az az óra, amikor itt kell hagyni szeretteit, földi javait. Ritka, aki talán várja is azt. Jákób halottnak hitt fiával, Józseffel találkozik és az öröm mondatja vele: immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat, hogy még élsz. Mi vajon hogyan gondolunk a halálra? Talán még nagyon távolinak hisszük azt, talán rettegünk földi életünk végétől. Az is lehet, hogy hiszünk abban, hogy a halál után is van élet. Reménykedünk benne, hogy a mennybe jutunk. De, ha mégsem? Mi lesz akkor? Krisztus Jézus a mi bűneinkért is meghalt és legyőzte a halál hatalmát. Ha olyan valóságosan találkozunk vele, mint Jákób az ő fiával, Józseffel, mi is elmondhatjuk: Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség. (Fil 1,21) Megdöbbenünk, ha hallunk valakit, aki őszinte vágyakozással beszél a halálról, ami után az Úrhoz fog költözni? Törekszünk-e az élettel teli napokban az Egyetlen Úrral való közösségre?
Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. (Zsid 11,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig Veled lehetek.
Ámen
